A darts története

Az angol puboktól a világméretű sportig

A darts rendkívül egyszerű játéknak tűnik: mindössze egy táblára, három nyílra és egy kis szabad helyre van szükség. E mögött az egyszerű ötlet mögött azonban hosszú történet húzódik, amelyben összefonódik az íjászat hagyománya, az angol pubkultúra, az ipari fejlődés, a szabályok egységesítése és a televízió.

Honnan származik valójában a darts?

A darts pontos születését nem lehet egyetlen dátumhoz kötni, és nem tulajdonítható egyetlen személynek sem. A legvalószínűbb elmélet szerint kezdetei az íjászathoz és a katonai ügyességi játékokhoz kapcsolódnak. A korai táblák koncentrikus körökkel ellátott, kisebb íjászcélokra hasonlítottak, magukat a dartsnyilakat pedig angolul sokáig „arrows“, vagyis nyilak néven emlegették. Népszerű történetek szerint a katonák a csaták közötti szünetekben megrövidített nyilakat, nyílhegyeket vagy számszeríjvesszőket dobáltak fadarabokba. Nem maradtak fenn azonban olyan dokumentumok, amelyek alapján e történetek bármelyike a modern játék kialakulásának pontos leírásaként elfogadható lenne.

Biztonságosabb azt feltételezni, hogy a darts fokozatosan fejlődött ki különböző, kis tárgyak célba dobásán alapuló játékokból. Különösen alkalmas célnak bizonyultak a fatörzsek keresztmetszetei. A természetes évgyűrűk pontozási zónaként használható köröket alkottak, a sugárirányú repedések pedig elkülönítették az egyes szektorokat. Idővel az ilyen rögtönzött célokat már kifejezetten a játék számára kezdték készíteni.

Néha azt állítják, hogy az első dartstáblák sörös- vagy boroshordók fenekei voltak. Ez szemléletes történet, amely jól illik a darts pubjellegéhez, ám nincs erős bizonyíték arra, hogy a sport története valóban hordókkal kezdődött. Az viszont ismert, hogy még a 20. század elején is gyakran helyben készítették a táblákat. Asztalosok és kézművesek gyártották őket a közeli pubok számára, ezért az egyes városok és régiók saját méreteket, felosztásokat és pontozási rendszereket használtak.

Ki találta ki a tábla számozását?

A darts történetének egyik legnagyobb rejtélye annak a személynek a kiléte, aki megalkotta a modern táblán látható számsorrendet. Leggyakrabban a lancashire-i Buryből származó Brian Gamlin nevét említik, aki állítólag a 19. század végén dolgozta ki a rendszert. A probléma az, hogy nem találtak megbízható dokumentumokat, amelyek igazolnák szerzőségét. Egy másik elmélet Thomas Buckle leedsi drótmunkást jelöli meg, aki a 20. század elején készíthetett hasonló elrendezést. Ezért a találmányt csak kellő óvatossággal szabad egyetlen személynek tulajdonítani.

A számok elrendezése mindenesetre rendkívül ötletes. A magas értékek alacsonyak mellett helyezkednek el: a 20 az 1 és az 5, a 19 a 3 és a 7, a 18 pedig az 1 és a 4 között van. Így a magas pontszámot célzó, de pontatlanul dobó játékos nagyon kevés pontot is szerezhet. A tábla elrendezése csökkenti a véletlen szerepét, és az ismételhető pontosságot jutalmazza.

A dartstábla regionális változatai is fennmaradtak napjainkig. A Manchester Log-End kisebb a szabványos táblánál, és rendkívül keskeny mezőkkel rendelkezik. A Yorkshire-táblán nincs tripla gyűrű, míg a London Fives tizenkét fő szektorra oszlik. Ez azt mutatja, hogy a modern, „óra alakú“ elrendezés nem volt az egyetlen játékmód, csupán az a változat, amely végül a legnépszerűbbé vált.

A bírósági ügy, amely segített legalizálni a dartsot

1908-ban a leedsi Adelphi Inn tulajdonosa, James „Jim“ Garside bíróság elé került azzal a váddal, hogy szerencsejátékot engedélyezett a helyiségében. A különbségtétel jogilag fontos volt, mert az alkoholt árusító vendéglátóhelyekre vonatkozó szabályok másként kezelték a véletlenen alapuló játékokat, mint az ügyességet igénylőket.

Garside-hoz kapcsolódott a helyi játékos, William „Bigfoot“ Annakin. A fennmaradt beszámolók szerint bemutatójával azt kellett bizonyítania a bíráknak, hogy a darts eredménye elsősorban a játékos pontosságától függ. A demonstráció részleteit a későbbi történetek eltérően írják le, ezért nem minden színes változatot kell szó szerint venni. A per ennek ellenére jelképes pillanattá vált: a dartsot ügyességi próbának, nem pedig közönséges szerencsejátéknak ismerték el.

Ez még nem jelentett egységes szabályrendszert. A különböző pubok házi szabályokat, eltérő táblákat és különböző dobótávolságokat használtak. Egy helyen a játékos körülbelül hat lábra állhatott a céltól, máshol a távolság akár kilenc láb is lehetett. Csak a nagyobb területeket lefedő ligák és versenyek fejlődése kényszerítette ki a játékkörülmények szabványosítását.

A pubszórakozástól a szervezett sportig

Az első világháború után fejlődésnek indultak a sörfőzdékhez és pubokhoz kapcsolódó ligák. A csapatok meghatározott vendéglátóhelyeket képviseltek, a mérkőzések pedig a helyi társadalmi élet részévé váltak. Az 1920-as években nőtt az igény a közös szabályokra. 1925-ben megalakult a National Darts Association, amely megkezdte a szabályok, méretek és a versenyszervezés rendezését. Az ebben az időszakban hozott döntések képezték a későbbi szabályzatok alapját.

Óriási szerepet játszottak a „News of the World“ újság által támogatott bajnokságok. Az egyéni verseny első, 1927/1928-as kiírása London környékét fogta át, és több mint ezer résztvevőt vonzott. Röviddel a második világháború előtt a nevezések száma már százezres nagyságrendű volt. A darts megszűnt néhány szomszédos pub puszta szórakozásának lenni, és a brit szabadidős kultúra tömeges részévé vált.

A második világháború idején a darts egyszerű, könnyen hozzáférhető szórakozásként szolgált, amely segített fenntartani a morált. Katonai egységekben, tiszti klubokban és hadifogolytáborokban játszották. Különböző országok katonái, többek között az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Új-Zélandról, megismerkedtek a játékkal. A háború után néhányan hazavitték, ezzel elősegítve nemzetközi terjedését.

Hogyan változtak a táblák és a nyilak?

Az első fatáblák rendszeres karbantartást igényeltek. Néha beáztatták őket, hogy a fa ne száradjon ki túl gyorsan, felületük pedig egyenetlenül kopott. Fontos előrelépést jelentett a szorosan préselt szizálrostokból készült tábla kifejlesztése. A rostok a hegy behatolásakor szétnyílnak, majd a nyíl kihúzása után részben visszatérnek a helyükre. Ennek köszönhetően a modern tábla sokkal több dobást bír ki, mint a hagyományos fa célpont.

A „sörtés tábla“ elnevezés megtévesztő lehet, mert a tábla nem állati sörtéből készül. Természetes rostkötegeket, többnyire szizált préselnek össze és vágnak sík felületűre. A szektorokat vékony drót választja el, a modern kialakítások pedig egyre keskenyebb fémelemeket használnak, ami csökkenti a lepattanó nyilak kockázatát.

Maguk a nyilak is változtak. A 20. század első felében gyakoriak voltak a vastag sárgaréz barrel-ek, a nádból készült szárak és a papír tollak. Később elterjedt a műanyag és a volfrám. A volfrám sokkal sűrűbb a sárgaréznél, ezért egy hasonló tömegű nyíl keskenyebb barrellel készülhet. Ez megkönnyíti három nyíl szoros csoportosítását, különösen a keskeny tripla 20 mezőben.

Egy modern dartsnyíl általában hegyből, barrelből, shaftból, vagyis szárból és tollból áll. Tömegét, hosszát, alakját, súlypontját és fogási mintázatát egyénileg választják ki. Egyes játékosok az egyenes, egyenletesen kiegyensúlyozott barreleket kedvelik, mások az elöl vagy hátul szélesebb kialakításokat. Nincs egyetlen olyan készlet, amely minden játékos számára ideális lenne.

A televízió és a professzionális darts születése

Az első ismert, dartshoz kapcsolódó televíziós közvetítésre már a második világháború előtt sor került. A rendszeres televíziós jelenlét azonban jóval később érkezett. Az 1960-as években megjelentek a regionális közvetítések, az igazi áttörés pedig a következő évtizedben következett be, amikor a technikai fejlődés lehetővé tette a játékos és a tábla közeli képének egyidejű mutatását.

A British Darts Organisation 1973-ban alakult meg, három évvel később pedig több mint tíz ország képviselői létrehozták a World Darts Federationt. A darts rendezettebb versenystruktúrákat, nemzeti csapatokat és nemzetközi tornákat kapott. Olyan játékosok, mint Eric Bristow, John Lowe, Jocky Wilson és Leighton Rees ismert személyiségekké váltak, a mérkőzések pedig többmilliós közönséget vonzottak.

Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján csökkent a darts televíziós jelenléte. Az élvonalbeli játékosok úgy vélték, hogy a sportnak új tornákra, nagyobb népszerűsítésre és stabil finanszírozásra van szüksége. 1992-ben megalakult a World Darts Council, amelyet később Professional Darts Corporationre neveztek át. A konfliktus a profi darts két fő szervezet közötti megosztásához vezetett.

A PDC által fejlesztett, műholdas televízióval támogatott versenyek fokozatosan nagy arénákban rendezett látványossággá változtatták a dartsot. Megjelent a látványos műsor, a játékosok zenés bevonulása, a kiterjedt versenynaptár és a magas pénzdíj. A professzionalizálódás ellenére a sport megőrizte a közönséghez való jellegzetes közelségét és az angol pubokból örökölt hangulatát.

A tábla hivatalos méretei és a dobótávolság

A szabványos steel-tip dartsban a bull középpontjának pontosan 1,73 méterrel kell lennie a padló szintje felett. A tábla elülső felületétől a dobóvonalig, az úgynevezett oche-ig 2,37 méter a távolság. Nagyon fontos, hogy a mérést a tábla síkjától, ne a faltól végezzék, mert a tábla és a tartója több centiméterrel kiáll a fal síkjából.

A beállítás ellenőrizhető a bull középpontjától a dobóvonalig mért átlós távolsággal is. Ennek körülbelül 2,93 méternek kell lennie. A szabványos tábla átmérője mintegy 45,1 centiméter, és úgy kell felfüggeszteni, hogy a fekete 20-as szektor pontosan felül legyen. A tábla és a dobóvonal közötti padlónak vízszintesnek, stabilnak és akadálymentesnek kell lennie.

A műanyag hegyekhez tervezett elektronikus táblákon játszott soft-tip dartsban gyakran nyolc láb, vagyis körülbelül 2,44 méter a dobótávolság. A szabályok gépgyártónként és ligaszervezőnként eltérhetnek, ezért verseny előtt mindig ellenőrizni kell az adott szabályzatot.

Egyes kerekesszékes versenyeken a bull középpontját alacsonyabban, a padlótól 1,37 méterre helyezik el, miközben a szabványos oche-távolság változatlan marad. Ezt az értéket úgy választották meg, hogy a lehető legpontosabban utánozza az álló játékos dobásának geometriáját.

Legfontosabb méretek – steel-tip

Érdekességek és kevésbé ismert szabályok

A tábla legmagasabb értékű egyetlen mezője nem a bull. A belső bull 50 pontot ér, míg a tripla 20 értéke 60 pont. Egy háromnyilas kör legmagasabb eredménye tehát 180 pont. A bull ugyanakkor dupla 25-nek számít, ezért double-out szabály szerint játszott leget is be lehet vele fejezni.

A tökéletes 501-es leget kilenc nyíllal lehet teljesíteni. A játékos két 180-as körrel kezdhet, majd a fennmaradó 141 pontot például T20, T19 és D12 kombinációval zárhatja le. Kilenc dobás a matematikai minimum, ha érvényes a szabványos követelmény, hogy dupla mezőn kell befejezni.

A tábláról lepattanó vagy a pontszám rögzítése előtt kieső nyíl nem ér pontot, és nem dobható újra. Ha a játékos csupán elejti a nyilat, mielőtt egyértelmű dobómozdulatot kezdene, felveheti és felhasználhatja. A pontértéket az határozza meg, hol hatol be a hegy a tábla felületébe, nem pedig a nyíl testének helyzete.

A professzionális szabályok meghatározzák a nyilak legnagyobb hosszát és tömegét, bár a szokásos készletek jóval könnyebbek a megengedett határnál. A leggyakoribb steel-tip nyilak körülbelül 20–26 grammosak. A soft-tip játékban általában könnyebb modelleket használnak, mert a túl nehéz nyíl károsíthatja az elektronikus gép műanyag szegmenseit.

Érdekes a dobóvonalat jelentő „oche“ szó története is. Korábban a „hockey“ írásmódot használták, a mai forma pedig csak a 20. században terjedt el. Egy népszerű legenda egy meghatározott sörfőzdéhez és az egymás mellé tett sörösrekeszek hosszához kapcsolja az elnevezést, de a történetet soha nem erősítették meg megbízhatóan.

A dartstáblát rendszeresen forgatni kell. Leveszik a számokat tartó fémgyűrűt, és úgy fordítják el a táblát, hogy a leginkább használt 20-as mező másik helyre kerüljön. Így a kopás egyenletesen oszlik el, és a tábla sokkal tovább marad jó állapotban. A modern szizáltáblát azonban nem szabad áztatni, mert a nedvesség deformálhatja és gyengítheti a rostok kötését.

A darts napjainkban

A modern darts sok, csaknem száz éve kialakult elemet őrzött meg: az óra alakú táblát, a körönkénti három nyilat, az oche vonalát és a pontok pontos levonásán alapuló rendszert. Közben a helyi pubszórakozástól a nagy arénákban játszott és világszerte közvetített sportig jutott.

Ereje a hozzáférhetőség és a nehézség szokatlan kombinációjában rejlik. Szinte bárki el tudja dobni az első nyilát, az alapvető szabályok pedig néhány perc alatt elmagyarázhatók. A keskeny dupla és tripla mezők rendszeres eltalálásához azonban több ezer ismétlés, stabil technika, koncentráció, mentális ellenálló képesség és gyors fejszámolás szükséges.

A darts kis helyen, otthon is gyakorolható, ugyanakkor kiterjedt ligák és professzionális versenyek alapja lehet. Az elektronikus pontszámlálók, alkalmazások, kamerák és online játék fejlődése lehetővé tette, hogy a versenyzők távolról is megmérkőzzenek. A sport története azt mutatja, hogy egy nagy sportág nem mindig stadionban kezdődik. A darts esetében a kis pubok, a helyi kézművesek, a sörfőzdei ligák, az újságok, a felszerelésgyártók és a televízió voltak meghatározók. Az egyszerű, fa célpontra dobásból pontos méretekkel, részletes szabályokkal és saját világbajnokságokkal rendelkező sport nőtt ki, amely máig megőrzi a közvetlen versengés hangulatát.